Egyre gyakrabban halljuk, használjuk az óvodai neveléssel kapcsolatban a tanulási környezet kifejezést. De mit is takar valójában?
A tanulási környezet szókapcsolatról elsőként a fizikai környezet – az ismeretszerző tevékenységek, a tanulás körülményeinek, feltételeinek, tárgyi eszközeinek biztosítása jut eszünkbe. Az élménypedagógia módszereit alkalmazva óvodapedagógusként tudatosan élünk a természeti és társadalmi-kulturális környezet, valamint az online felületek pedagógiai térként való alkalmazásával is. A tanulási folyamat eredményessége szempontjából azonban elengedhetetlen, hogy komplex módon elemezzük a tanulási környezet fizikai, társas, érzelmi, élettani és kognitív összetevőit. Az optimális feltételek megteremtése az óvoda és a család, a pedagógusok és a szülők együttműködésen alapuló közös felelősség.
Mik lehetnek azok a jellemzők, amelyek az optimális tanulási környezet alakítása szempontjából segítségünkre lehetnek?
• érzelmi biztonságot nyújtó légkör
• elfogadó és befogadó szociális környezet, társas kapcsolatok
• stimuláló, személyre szabottan ingergazdag, minél több érzékszervet foglalkoztató, felfedezhető, manipulálható, alakítható fizikai környezet
• közösségi és egyéni elvonulás lehetőségét egyaránt biztosító – aktív és passzív terek
• ösztönző, pozitív, bátorító nevelés, gyermekközpontú szemlélet
• differenciált képességfejlesztés, személyre szabott nevelés
• aktív, mozgásos tevékenységre inspiráló feltételek
A kisgyermek- és óvodáskor az agy plaszticitása szempontjából kiemelten szenzitív időszak, ekkor alakulnak ki a fő tanulási pályák az agyban. Kutatások bizonyítják, hogy az ember tanulási képességeinek 50 százalékát kifejleszti életének első négy évében, további 30 százalékát a nyolcadik életév betöltéséig.
„Győződjünk meg róla olyan korán, amennyire csak lehet, hogy a gyermek annyi tapasztalatot szerez, amennyit csak akar, olyan szabadon, amennyire csak lehetséges… Engedjük meg számára, hogy elkövesse saját hibáit, így képessé válik arra, hogy tanuljon saját próbálkozásaiból és hibáiból.”
(Tony Buzan brit pszichológus)
Autonómia és akadálymentesség a tanulási környezet alakítása szempontjából
Hogyan lehet optimális tanulási környezetet biztosítani a hatékony, öntevékeny részvételen, ugyanakkor együttműködésen, kooperáción alapuló ismeretszerzéshez valamennyi gyermek számára, figyelembe véve a gyermekek eltérő fejlődésmenetét, egyéni sajátosságait, szükségleteit, esetleges korlátait?
A Partnership for 21st Century Skills (2017) definíciója alapján „A tanulási környezet az a támogató környezet, amelyben minden adott ahhoz, hogy az emberek a lehető legjobban tanuljanak. A rendszer figyelembe veszi az egyéni tanulói sajátosságokat és támogatja a pozitív emberi kapcsolatokat, amelyek szükségesek a hatékony tanuláshoz.”
Az óvodás gyermekek között tapasztalható különbözőség természetes jelenség. Ezt az óvodai nevelés országos alapprogramja is alátámasztja, miszerint az óvodai nevelés során alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell illeszkednie, a gyermek egyéni készségeinek, képességeinek kibontakozását kell segítenie, s e folyamatnak az egyéni sajátosságokra, eltérő fejlődésütemre tekintettel kell megvalósulnia. Minden gyermeknek egyaránt joga van részt venni az óvodai élet tevékenységeiben, hogy a tevékenységek által tapasztalatokat szerezzen, ismereteit bővítse, tudását különböző helyzetekben alkalmazza. Joga van hibázni, élhet az újrapróbálkozás, az önkorrekció lehetőségével. Adjunk a gyerekeknek döntési jogot a tanulási folyamat tervezésében, szervezésében (projekt, gondolattérkép), hogy elkötelezetté, érdekeltté váljanak saját tanulási útjuk, fejlődésük alakításában. Pedagógusként feladatunk, hogy a gyermekek eltérő szükségleteihez igazodó tanulásszervezéssel megteremtsük az ismeretszerzési lehetőségek akadálymentes elérhetőségét minden gyermek számára. A pedagógus módszertani szabadsága lehetővé teszi, hogy a személyiségéhez, attitűdjéhez, pedagógiai hitvallásához leginkább illeszkedő eszközöket, módszereket válasszon a tevékenységekben megvalósuló tanulás biztosításához, a motivációhoz, a gyermeki teljesítmény értékeléséhez, hiszen ebben lesz hiteles. A hatékonyság feltétele azonban, hogy a választott eszköz, módszer illeszkedjen a gyermekcsoport és benne valamennyi gyermek előzetes ismereteihez, egyéni sajátosságaihoz, szükségleteihez. Az elért eredmények megalapozzák a pedagógus önértékelését, önbecsülését, kompetenciáinak fejlődését. A siker és a hozzá kapcsolódó elismerés további fejlődésre ösztönöz, hozzájárul a mentális egészség megőrzéséhez, a kiégés elkerüléséhez.
Milyen lehetőségei vannak a pedagógusnak – az adottságok, lehetőségek, fejlesztési célok figyelembevételével – az optimális tanulási környezet megteremtéséhez?
A rendelkezésre álló szakirodalom mellett az óvodai pedagógiai tevékenységünket meghatározó dokumentumok – ONOAP, PP, tagóvodai erősségekre alapozott módszertani útmutató, az éves munkaterv, intézkedési tervek – határozottan körvonalazzák feladatainkat.
A nevelőtestületek pedagógusai egyéni és közösségi szinten óriási tudástartalom birtokosai, melyek szakmai anyagok, módszertani ajánlások, egy-egy terület elemzését célzó cikkek, publikációk formájában is megmutatkoznak. Az egyénileg végzett vagy az Egyesített Óvodába célzottan hozott továbbképzések, konferenciánk előadói, a tudásmegosztás különböző lehetőségei, mint a hospitálás, bemutatók, workshopok-szakmai műhelyek, a „jógyakorlat” továbbadása mind az előadók, mind a befogadók részéről hozzáadott értékkel bír.
További erőforrásaink a konzultáció lehetősége, az együttműködés szakmai partnereinkkel (segítő szakemberek, szakszolgálat), a munkaközösségek, munkacsoportok által kínált programok, a civil szervezetek, kulturális intézmények szolgáltatásai.
A kört tovább szűkítve a tanulási környezet optimalizálását biztosítja az életkori sajátosságokat figyelembe vevő, adott csoport összetételére, jellemzőire (csoportprofil, szociometria, csoportdinamika) épített éves nevelési és tanulási tervek körültekintő elkészítése. A pedagógiai célú megfigyelésen alapuló, gyermeki fejlődés nyomon követésének eredményei kijelölik a csoportszintű és egyéni fejlesztési terv területeit – a hátránykompenzációt és tehetségfejlesztést egyaránt. Ezt árnyalják a meglévő SNI, BTMN diagnózisok, a szakértői vélemények fejlesztési javaslatai.
A beiskolázási terv támogatott képzései mindenekelőtt a pedagógiai feladatok figyelembevételével választott szakirányú képzések. A tudatos, körültekintő eszközbeszerzés hozzájárulhat a pedagógiai munka eredményességének növeléséhez. Gondoljunk csak arra, hogy a vizuális támogatáshoz használt eszközök – a vizuális időzítő (time timer), a napirendi, folyamat-, és tevékenységválasztó kártyák nem csak az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermekek integrációjában hatékonyak. Eredményesen támogatják az idegen anyanyelvű, megkésett beszédfejlődésű gyermekek szocializációját, hozzájárulnak az időbeli tájékozódás, az időészlelés, a szerialitás fejlődéséhez. A fültokot, vagy a nyugodt pihenéshez súlyozott takarót igénylő gyermek egyéni szükségleteinek kielégítése, komfortérzete milyen pozitív hatással van a teljes gyermekcsoport óvodai életének minőségére.
Átgondolt intézményi és csoportszintű munkaszervezéssel, a pedagógiai asszisztensek nevelő-oktató munkát támogató szerepének kihasználásával fokozható a differenciált óvodai nevelés és fejlesztés hatékonysága.
Mit tehetnek a szülők azon kívül, hogy születésétől kezdve megfelelő feltételeket biztosítanak gyermekük fejlődéséhez?
Tudatos, gyermekük igényeihez, a család értékrendjéhez, nevelési elveihez, elvárásaihoz igazodó intézmény, és ideális esetben az óvodapedagógusok személyének kiválasztásával megalapozhatják a család és az óvoda együttműködését, gyermekük harmonikus együttnevelését. Ebben segít az előzetes tájékozódás az intézményi honlap és Facebook oldal tartalmai, a nyilvános dokumentumok, a nyílt napok, személyes és online tájékoztatók, szülői csoportok véleménye alapján. A szülők és a pedagógusok közötti nyílt, őszinte kommunikáció, a kölcsönös és folyamatos tájékoztatás elengedhetetlen. Az óvodai nevelés nyújtotta lehetőségeket a családi nevelés kiegészítéseként értelmezve a szülők tudatosan, kompetensen lehetnek jelen gyermekük nevelésében, fejlesztésében.
Az élethosszig tartó tanulás, a képzés, a szakmai, módszertani ismeretek folyamatos megújítása a pedagógusok számára elvárás és belső igény. A pedagógiai munka színvonalát, tartalmát, a tervezés és szervezés tudatosságát, a partnerekkel való együttműködést, a gyermekek nevelése és fejlesztése során „hozzáadott értéket” jól mutatják az önértékelés és pedagógiai-szakmai ellenőrzés, a pedagógus minősítés és a teljesítményértékelés szempontjai, indikátorai, melyek sem többek, sem kevesebbek, mint a tanulási környezet meghatározói is egyben.
Zsámboki Károlyné Bence világot tanul (2001) módszertani kiadványa a környezeti és matematikai nevelést természetes egységben jeleníti meg. A szemléletmódon túl a világ felfedezése közben tanít környezetvédelemről, szociális kapcsolatokról, érzelmekről, élménypedagógiáról, együttműködésről, problémafelvetésről és megoldásról csakúgy, mint a pedagógus feltételteremtő, facilitátor szerepéről, módszerekről, eszközökről, tanulásszervezésről. Tanulási környezetről. Arról, hogyan segíthetjük a gondjainkra bízott Bencéket világot tanulni, hiszen minden gyermek szempontjából előnyösen javítja a nevelés minőségét. Ajánlom szíves figyelmetekbe!
