Egy tapasztalt óvónő üzenet  szülők számára –  Mit tehetsz azért,hogy könnyebben viseld a beszoktatást?

A beszoktatás komoly dolog, aminek súlyosságával csak akkor szembesülünk, amikor eljön az ovi első napja. Egy többéves tapasztalattal rendelkező óvónő véleményét kérdeztük a témáról, s hasznos tanácsokat kaptunk tőle, melyekkel megkönnyítheted a beszoktatás folyamatát.

„Úristen, rossz anya vagyok, ott hagytam a gyerekemet vadidegenek között!”

Megvolt a papírforma és megvolt a gyerek lelkivilága – most jössz te.

Sokan nem hiszik, míg el nem jön az első nap, hogy az elválás nem csak a gyereket, a szülőt is megviseli. Nekünk régen úgy tanították, hogy a gyerek a szülő meghosszabbítása, érzelmei pedig a szülő érzelmeinek tükröződése.

Lássuk hát, magadnak – s ezáltal a gyereknek – hogyan tudsz segíteni!

• A gyerekekben él a kíváncsiság és az ősbizalom, minden érdekli őket, semmit nem vélnek veszélyesnek, ami ismeretlen. Ha az ismeretlen dolgokat, az ovit veszélyes, ijesztő dolognak véli, az azért van, mert valójában te félsz tőle. Hiszen jusson eszedbe, te is megfogtad az összes kígyót, békát, míg anyukád hozzá nem szoktatott, hogy rendes kislány ezek láttán visít. Ezek tanult reakciók.
  Nem tehetsz mást, próbáld hinni, magadat meggyőzni arról, hogy az oviban szakemberek és biztonságos játékok veszik körül a gyermekedet.
• Ha nagyon megvisel a dolog, tartsd magad addig, amíg lát a gyerek, kint a folyosón viszont már bátran összeomolhatsz. A dadusok és az oviban dolgozó többi felnőtt látott már ilyet. Megvigasztalnak, sőt, belesnek a csoportba a kedvedért és megmondják, mit csinál éppen a kicsikéd. A mi aranyos titkárnénink szeptember első napjait szaladgálással töltötte, mert telefonon is lehetett érdeklődni, hogy viseli a csöppség az első napját.
• Az első napjaira ne ütemezz magadnak sok és komoly koncentrációt igénylő munkát, hiszen az eszed úgyis azon fog járni, vajon mit csinál, sír-e még, talált-e már barátokat és így tovább. Próbálkozz olyasmivel, amit rég meg akartál csinálni, de a friss ovisod miatt eddig nem volt lehetőséged. Ami rámutat, mi a jó abban, hogy csemetéd óvodás lett és ezért (na gyerünk, mondd ki szépen!) végre nincs itt láb alatt, amikor épp belekezdenél valamibe.
• Nem biztos, hogy neki fog nehezebben menni. A te dolgod – bár lehet, hogy rosszul fog esni –, hogy örülj, ha könnyen elengedte a kezedet. Sokszor láttam már, hogy a gyerek voltaképpen könnyen bejött volna, elengedve anya kezét, csak éppen anyának volt szüksége még egy puszira, még egy ölelésre, aminek az lett a vége, hogy csak sikerült addig „masszírozni” a kicsit az ajtóban, míg sírva fakadt.
• Ne tekintsd megerősítésnek a sírását, nem igaz, hogy a jó anyukák után sírnak a gyerekeik, és akik könnyen belépnek az ajtón, azért teszik, mert nem is szeretnek otthon lenni. Sőt, azt kell mondjam, az ellenkezőjét tapasztaljuk: a stabil, erős érzelmi kapcsolatban lévő anya-gyerek párosok könnyebben választhatóak szét, mert bíznak egymásban. A jó kapcsolat dicsérete, ha meggyőzhető, hogy elengedjen.
• Kérj segítséget az óvó néniktől! Sok problémával találkoztak már, valószínűleg a ti helyzetetek is ismerős nekik két csoporttal ezelőttről. Ha úgy érzed, nehézségeid támadtak, bátran fordulj hozzájuk, hiszen mindannyiunk érdeke közös: hogy az apróság minél hamarabb és zökkenőmentesen legyen rutinos ovijáró.
• Nem szégyen, hogy neked is nehezedre esik elengedni! Hiszen évek óta együtt vagytok sülve-főve, talán ez az első alkalom, hogy egy tusolásnál hosszabb időt töltötök külön. Ha bevallod magadnak, könnyebb lesz, hidd el.
• Ne vádold magad, nem vagy rossz anya, amiért ott hagytad és a szeretetét sem veszted el. Nagyon sok szülő követi el azt a hibát, hogy délután lelkiismeret-furdalástól hajtva egy kisebb vegyesbolt édességkészletével érkezik meg a gyerekért az oviba. Ez azonban másra nem jó, mint hogy a lurkó ezt úgy megszokja (de úgy!), hogy aztán nagycsoportban, mikor szegény anyuka véletlenül ajándék csoki nélkül merészel érkezni, akkor nézhet szembe egy világégés méretű hisztivel. Ha az első óvodai napján megkérdezné a csöppség, hogy mit hoztál (nem fogja), akkor feleld azt: „Magamat ruhában!”
  Hiányoztál neki és bőven elég ajándék leszel számára arra a napra, a temérdek élmény koronájául.

A befogadás, beszoktatás számodra hozzászoktatás. Megszokni, hogy nincs otthon, nagy a csend, egyáltalán elfogadni, hogy már ilyen nagy, már nincs teljesen rád szorulva… ezek a feladatok neked is nehezek, majdnem annyira, mint a kicsinek megszokni az új felállást. Találd meg ebben az örömöt, így segítesz neki is megtalálni, együtt kovácsoljatok ebből egy nagyszerű élményt, egy felemelő érzést. Ezektől a napoktól csak klasszabbak várnak rátok, az egész pedig egy jó indításon múlik. Az óvó nénik pedig mindig ott vannak, kérdezzetek, beszéljetek bátran, ne féljetek tőlük, mert csak ünnepnapokon esznek gyerekeket és akkor sem harapnak… nagyot 🙂