“Egy tanárnő épp elkezdte ellenőrizni a diákjai által készített házi feladatokat. Miközben a férje egy okos telefonnal a kezében épp a kedvenc játékát játsszotta.
A legutolsó házi feladat felolvasásakor a feleség halk könnyekkel sírni kezdett.
A férje megkérdezte: “Mi történt?”
Feleség: “Tegnap azt a házi feladatot adtam a diákjaimnak, hogy írják le, mi a kívánságuk.”
Férj: “Oké, de miért sírsz?”
Feleség: “Miközben az utolsó fogalmazást olvastam, elsírtam magam.”
Férj kíváncsian: “Mi volt oda írva, amiért sírsz?”
Feleség: “HALLGASD MEG……
Az a kívánságom, hogy okostelefon legyek.
A szüleim nagyon szeretik az okos telefonjukat.
Annyira törődnek az okos telefonjukkal, hogy néha elfelejtenek törődni velem.
Amikor apám fáradtan jön az irodából, az okos telefonjára van ideje, de rám nem.
Amikor a szüleim valami fontos munkát végeznek és csörög az okostelefon, egy csörgésen belül válaszolnak, de velem nem beszélnek még ha sírok akkor sem.
Az okostelefonjukon játszanak, nem velem.
Amikor okostelefonjukon beszélnek valakivel, soha nem figyelnek rám, még akkor sem, ha valami fontosat mondok nekik.
Tehát az A KÍVÁNSÁGOM, hogy okostelefon legyek.”
Miután meghallgatta, a férj elérzékenyült, és megkérdezte a feleségét: “Ki írta ezt?”
Feleség: “A FIUNK.”
EMBEREK / SZÜLŐK, emlékezzetek
a kütyük előnyösek és a mi könnyedségünket szolgálják de nem azt, hogy megszűnjön a szeretet a család és a szeretteink között.
A gyerekek mindent látnak és éreznek, ami velük és körülöttük történik. A dolgok örökké tartó hatással kerülnek az elméjükbe.
Vigyázzunk kellő körültekintéssel, nehogy hamis benyomással nőjenek fel…
/ ismeretlen szerző /”