Hopp-hopp-hopp, figyelem figyelem, dobpergést kérünk, mert a 68,2. kilométernél MEGTÖRTÉNT A CSODA! 
Ééééééés ott jön Évi, mint egy rakéta meghajtású villámgyors gepárd, átveszi a stafétát, és már suhan is tovább, mintha a széllel kötött volna titkos szerződést! 
Hajrá Évi, most jön a varázslat része!
A cipőd talpa alatt serceg az aszfalt, a pulzusod dobol, mint egy techno DJ hajnali háromkor, és minden lépésed azt kiáltja:
„EZ MÉG NEM A VÉGE, EZ CSAK A BEMELEGÍTÉS!” 
A frissítőpontok már izgatottan várnak, a banánok tisztelegnek előtted 
, az izotóniás italok pedig sorban állnak, hogy szolgálhassanak!
, az izotóniás italok pedig sorban állnak, hogy szolgálhassanak!A nap is egy picit fényesebben süt rád, mert tudja: most történik valami fontos! 
És mi itt a pálya szélén?
Üvöltünk, tapsolunk, integetünk, ugrálunk, és valószínűleg teljesen bolondnak tűnünk – de ez most KÖTELEZŐ! 
Mert Évi fut, és amikor Évi fut, akkor nincs fáradtság, nincs „jaj már”, csak előre van, meg még egy lépés, meg még egy!
Ha jön egy kis holtpont, csak gondolj arra:
már 68,2 km mögöttetek van – az több, mint egy hétvégi bevásárlás oda-vissza tízszer! 
És te most viszed tovább a lángot, mint egy igazi stafétahős! 
Szóval:
Hajrá Évi, repülj, száguldj, mosolyogj, és mutasd meg ennek a kilométernek, ki az úr a pályán! 
És miközben szurkolunk, ne felejtsük el:
ez a rengeteg energia, nevetés és összefogás nemcsak a futásról szól.
A piros orr kampányunk is pont erről szól – hogy egy kis figyelemmel, egy mosollyal, egy apró gesztussal hatalmas örömöt tudunk adni másoknak. 
Ha van rá lehetőséged, csatlakozz te is:
egy pici támogatás, egy megosztás vagy akár csak egy jó szó is számít.
Mert néha egy mosoly a legnagyobb erő.