„Már önmagában az, hogy egy kutyát simogatunk, megnyugtató hatású” – A XIII. kerületi Mese Tagóvodában hetente zajlanak úgynevezett állatasszisztált foglalkozások, amelyeket Fülöp Csilla gyógypedagógus vezet szorosan együttműködve egy képzett terápiás kutyával és annak felvezetőjével; a Hír13 erről kérdezte Fülöp Csillát.
„Fontos, hogy ne terápiának hívjuk – sokan félreérthetik. Én következetesen állatasszisztált foglalkozásként beszélek róla”, mondja Fülöp Csilla már a beszélgetés elején, s ezzel rögtön pontosítja is a kereteket: a foglalkozás ugyanis nem orvosi vagy klinikai értelemben vett terápia, hanem komplex fejlesztő munka, amelynek egyik legerősebb eleme magának az állatnak a jelenléte.
A Mese oviban az állatasszisztált foglalkozás abban is különleges, hogy nem meghívott vendégként érkezik egy szakember: „Én az óvoda alkalmazottja vagyok, gyógypedagógusként dolgozom itt, és elvégeztem az állatasszisztált foglalkozásvezetői képzést. Így én tartom a foglalkozást, de a kutya felvezetője – a gazdája – külsős szakember. Összedolgozunk. A levizsgázott terápiás kutya és a gazdája ketten alkotnak egy párost, én pedagógiai és fejlesztési oldalról építem fel az órát”, fogalmaz Fülöp Csilla.
Ez a kettős jelenlét nemcsak szakmailag indokolt, hanem biztonsági és etikai szempontból is elengedhetetlen. A felvezető pontosan ismeri a kutya állapotát, terhelhetőségét, reakcióit, míg Csilla a gyerekek fejlesztési szükségleteit tartja kézben. Szerinte az állatasszisztált foglalkozások ereje abban rejlik, hogy egy állat jelenléte elemi módon hat az emberre: „A terápiás kutyák speciálisan vannak felkészítve arra, hogy nyugodtan viseljék az érintést, a közelséget, a hangokat, a mozgást. Már önmagában az, hogy egy kutyát simogatunk, megnyugtató hatású.”
Ez a hatás az óvodai foglalkozásokon tudatosan van beépítve a fejlesztési folyamatba: „A foglalkozás nemcsak a kutyával való interakciókról szól, hanem olyan komplex, célzott fejlesztést tartunk, ahol a kutya jelenléte egyfajta motivációs és megerősítő szerepet tölt be. A gyerekek hajlandóak olyan feladatokat is megcsinálni, amelyek egyébként a komfortzónájukon kívül esnek, mert ott van a kutya, akitől lehet kérni pacsit, trükköt, lehet neki jutalomfalatot adni.”
A kutya tehát aktív résztvevő: „Megsimogathatják, pórázon vezethetik, labdát dobhatnak neki, akadálypályát építünk, amit a kutya mutat be, és a gyerekek követik. Ezek mind olyan plusz élmények, amelyek miatt a gyerekek nagyon szívesen vesznek részt a foglalkozáson. Másfelől fontos az is, hogy ne csak a gyermek, hanem az állat is jól érezze magát.” Ez a mondat kulcsa az egész szemléletnek. Az állat nem eszköz, hanem partner: „A kutya jólétének védelme érdekében figyelni kell arra, hogy ne ijedjen meg, ne terheljük túl. Ezért vannak a kutya számára aktív és passzív szakaszok a foglalkozáson belül.”
A foglalkozás hetente egyszer zajlik, és a középső csoportos gyerekek számára érhető el: „A nagycsoportosoknak már nagyon sok plusz foglalkozásuk van, és nem akartunk elvenni a szabad játékidőből. A középsősök számára könnyebben beilleszthető az óvodai mindennapokba ez a foglalkozás.”
Az állatasszisztált foglalkozás nem csodaszer, nem „módszerdivat”. A kutya jelenléte biztonságot ad, oldja a szorongást, és hidat épít felnőtt és gyermek, gyermek és gyermek, gyermek és saját belső világa között.
