Advent – a készülődés, várakozás ideje

A december elsejével kezdődő adventi időszak karácsony szenteste, Krisztus születésének napján ér véget. Elnevezése a latin adventus szóból származik, jelentése: eljövetel, s így advent huszonnégy napjában Jézus Krisztus eljövetelére várakozik kicsi és nagy egyaránt. Az adventi időszak egyben a karácsonyi előkészület ideje. Ilyenkor előkerülnek az adventi lakásdíszek az adventi naptár, kicsi és nagy együtt számolja a napokat, mennyit kell még karácsony estig aludni. Ennek az időszaknak talán a legszebb dísze az adventi koszorú, amelyet készen is megvehetünk, de értékesebb, ha mi magunk készítjük el. Nem kell sok dolog hozzá, egy koszorú alap, négy gyertya, s ötletes díszítő elemek – szárított narancs, fenyőfaág, masnik, termések. A gyerekek kedvence az adventi naptár, amely 24 kis meglepetést rejteget karácsonyig, kis csokikat, vagy apró ajándékokat. A készülődés még bensőségesebb, ha a család együtt tölti az estéket, mesélnek, énekelnek, s együtt várják a kis Jézus születését.

Mikulás története

„Nagyszakállú Mikulás, sok gyermek barátja” – szól a dal december elején, s a gyerekek nagy izgalommal várják, hogy megérkezzen teli puttonyával, sok-sok apró ajándékkal a Mikulás. Nálunk, Magyarországon december 6-án, Miklós napján látogatja végig a gyerekeket a deres szakállú Télapó, kinek zsákjában megannyi földi jó lapul, alma, dió, mogyoró. Na és persze csoki, szaloncukor, miegyéb. Persze csak annak, aki jó gyerek volt, hiszen a rosszcsontoknak virgács jár. Az ünnep Szent Miklós püspök nevéhez kapcsolódik, aki életében számtalan szegény gyereknek segített. Jótettei nyomán szövődött a legenda a jóságos, piros ruhás öreg bácsiról, aki a fagyos. havas tél beköszöntével körbejárja a világot, szeretetet, világosságot hoz ajándékaival az emberek otthonába.

Régen a Mikulásvárás részeként a fiúk bekormozott arccal, láncot csörgetve jártak az utcákon, így ijesztgették a lányokat, közben apró ajándékokat osztogattak a gyerekeknek. Az a hagyomány pedig a mai napig megmaradt, hogy ezen az estén minden gyermek kitisztítja a csizmáját, kiteszi az ablakba, amibe a Mikulás becsempészi az ajándékot az éjszaka leple alatt.

Az amerikai gyerekek kevéssé szerencsések, mint a magyarok. Ott nincs külön Mikulás ünnep december 6-án. Hozzájuk csak karácsony éjjelén érkezik meg a Télapó. A kéményeken, kandallókon át közlekedik, s a karácsonyfa alá ő helyezi el az ajándékokat.

Tudvalevő az is, hogy Mikulás a finnországi Lappföldön él, a messzi északon, s csillagjáró rénszarvas szánon jár. Finnül így hangzik a neve: Joulupukki. Ha kíváncsi vagy, miként telnek napjai, elolvashatod ezen az oldalon: http://www.joulupukki.fi/ .Még levelet is írhatsz neki erre a címre: santa.claus@santaclausoffice.fi.

December 13. – Luca napja

Boszorkányok márpedig vannak. Legalábbis a mesékben és legendákban, de ha ott nem léteznének, bizony számtalan varázslatos történettel, népszokással volnánk szegényebbek. A boszorkányok leleplezésére pedig legalkalmasabb eszköz a Luca széke. Ha a tulajdonosa magával viszi az éjféli misére, arra állva azonnal megláthatja a boszorkányt. Más hagyomány szerint a székre felállva jövendőbelijüket láthatták meg a lányok. Ez a bűbáj azonban csak akkor működik, ha ezt a széket december 13-án, Luca napján kezdik el készíteni, és nem végeznek vele karácsonyeste előtt. Innen a mondás: Lassan készül, mint Luca széke. A boszorkány megfigyelés után pedig a széket még a szentmise után el kellett égetni.

Luca naphoz számos más hagyomány is kötődik, például a búzaültetés. Ezen a napon egy cserépbe búzát vetünk, hogy karácsonyra kikeljen. A kikelt szép zöld búzát a karácsonyfa alá tesszük, mint az élet jelképét. Ez nemcsak éke lehet az ünnepnek, hanem jó szórakozás is, hiszen mindennap lehet lesni, méregetni, hogy mennyit nőtt a búzánk. Az így csíráztatott búzához jövendölés is kötődik: ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.

Luca napjától az időjárást is érdemes figyelni. December 13-tól karácsonyig pontosan 12 nap van, ahány hónap az évben. A régiek ilyenkor naponta feljegyezték, hogy milyen idő volt, s ezt a következő év hónapjaira osztották be. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből.

A nagyobb lányoknak igazi szerelmi jóslást ajánlunk erre a napra. Süssenek süteményt és minden kis kalácsba rejtsenek el egy fiúnevet. Akinek a neve utoljára marad meg, az a fiú lesz a várva-várt jövendőbeli. Szintén szerelmi jóslás a Luca-cédula is. 12 fiú nevét kell egyenként felírni papírlapokra, azokat összehajtogatni, és minden nap találomra tűzbe vetni egyet. Akinek a neve utoljára marad, az lesz a jövendőbeli.

Meglehet, hogy ezek a hagyományok nem adnak valóságos eredményt, de egy kis játék kedvéért érdemes kipróbálni. Sok szerencsét!

Karácsonyi hagyományok

A karácsony talán a legszentebb ünnep az évben. Régi szokás szerint, amikor az esthajnal csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Érdekes hagyomány volt, hogy ilyenkor a gazda a ház udvarában ellőtte puskáját, így üldözve el a gonosz lelkeket. Az est fénypontja a vacsora volt, s az sem volt mindegy, hogy ilyenkor mi került az asztalra. Első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, amelynek szintén gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztalról nem hiányozhatott a hal, a beigli, valamint az alma és a dió. Kedves szokás volt, s sok mai családban újra jelen van, az alma felvágása. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben. Egy másik hagyomány szerint még a karácsonyi morzsát is összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

A vacsora mellett egyéb más hagyomány is fennmaradt, amelyekkel még a mai napig találkozhattok.

Ma már a karácsony elképzelhetetlen karácsonyfa nélkül. De vajon tudjátok-e, hogy mióta állítunk karácsonyfát, s hogy mit jelképez a fenyőfa?

Az egyik legenda szerint, mikor Jézus Krisztus a Földön járt, gonosz emberek üldözték. Menekülés közben egy sűrű lombú fa alá állt, azonban a fa azt monda, „állj odébb, mert, ha alattam találnak meg, úgy engem is elpusztítanak”. Hasonlóan elutasította Jézust a többi lombos fa is. Üldözői már majdnem utolérték, amikor egy fenyő alá ért, amelyik kevés levele miatt ágaival takarta el, elrejtvén az üldöző gonoszok elől. Az Úr ezután megáldotta a fenyőt: „Soha ne hullasd le leveledet – mondá – akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levél nélkül sorvadoznak. Légy délceg, élj meg mindenütt és az emberek emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”

Egy másik hagyomány szerint Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított gyermekeinek először karácsonyfát 1536-ban.
Kutatások szerint az első történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik, amikor egy strassbourgi polgár feljegyezte, hogy a városban elterjedt az a szokás, hogy fenyőfákat állítanak, melyeket gyümölcsökkel, láncokkal díszítenek. Egy jóval későbbi feljegyzés szerint, 1737-ben, egy wittenbergi könyvben találták azt a leírást, hogy minden gyermek külön-külön kapott karácsonyfát, s itt említés történik már egy újabb fadíszről is, a gyertyákról. A karácsonyfa gyertyáinak lángja fontos jelkép lett, ezzel emlékeztek a téli napfordulókor feltámadó fényre, a fény hozóra, azaz a megszülető Jézusra. A ma ismert karácsonyfa elődje sokáig az életfa volt. A hagyomány szerint egy termőágra sodrófát vagy mángorolót kötöttek a ház mestergerendájára, s a gyerekeknek gyümölcsöt, süteményt raktak rá. Az ország egyes vidékein nem fenyőből készült az ünnepi dísz, hanem tövises ágakat, borókát, fagyöngyöt kötöztek össze,, s ezt állították fel, vagy akasztották a gerendára, feldíszítve.

Hazánkba a karácsonyfa Németországból Bécsen keresztül érkezett, és először a nemesi családok házaiban jelent meg.
1825-ben Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban arról ír, hogy abban az időben minden gyermek külön karácsonyfát kapott. A karácsonyfa állítás német protestáns szokásának magyarországi meghonosítását a báró édesanyjának tulajdonítja. Az előző állításnak némileg ellentmond azon kutatók véleménye, akik szerint Magyarországon először 1825-ben Brunszvik Terézia, az első hazai óvoda megalapítója állított fenyőfából készített karácsonyfát.

Mi kerüljön a karácsonyfára?

Természetesen sok színes üveggömb, lámpa, szaloncukor. Ezeknek a díszeknek fontos jelentése volt, amelyeket ma már kevesen ismernek. Talán nem is sejtitek, hogy a karácsonyfa díszei visszavezethetők a középkorba, amikor még nagy divatja volt a paradicsomjátékoknak, azaz a bibliai történetek színpadi megjelenítésének. Az angyalhaj, a papírlánc felidézik a kígyót, a kísértőt, a gyümölcs formájú díszek pedig a bibliai almára utalnak. Viszont az alma nemcsak a bűnbeesés szimbóluma, hanem a tudás fájának gyümölcse, sőt sok helyen Isten ajándékaként is jelölik, gondoljatok csak egy-egy karácsonyi énekre:…a kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja….

Amit még érdemes tudni a karácsonyi szokásokról

Betlehem – az a júdeai város, ahol Jézus született, és egyben az is, amit kis istállóként készítünk el, benne a Szent Családdal.

Háromkirályok – Napkeleti bölcsek – Jézust nemcsak a pásztorok, hanem keleti bölcsek, „mágusok” is felkeresték. A Háromkirályok (hagyományos nevükön: Gáspár, Menyhért, Boldizsár), akik jártasak voltak a csillagjóslásban, csillagászatban is, hódolatukképpen ajándékokat – aranyat, tömjént és mirhát – vittek Jézusnak, az újszülött Megváltónak. Az ajándék magyarázata a következő: az arany a királyé, a tömjén Istené, a mirha a keresztfán szenvedő emberé.

Jászol – az istállóban lévő vályúszerű alkotmány, ebben tették az állatok elé az eleséget, és ebbe fektette Mária a megszületett Jézust.

Messiás – Jézus Krisztust kettős névvel említi Máté evangélista. Jézus héberül segítséget, üdvöt jelent. Krisztus neve fölkent, ami az ószövetségben királyt, prófétát és papot jelent.