1. Az év madara: énekes rigó
Az énekes rigó tollai barna színűek, a begye és melle fehér alapon barna foltokkal díszített. Eurázsiában őshonos madár, hazánk második leggyakoribb rigófaja a fekete rigó után. A telet jellemzően a
mediterráneumban tölti, de napjainkban hazánkban is áttelelhet. Táplálékát giliszták, csigák, hernyók és egyéb rovarok alkotják, mely nyáron és ősszel bogyókkal egészül ki.
Évente kétszer költ, fészkét faágakra vagy sűrű bokrokra rakja, különlegessége, hogy nyállal kevert fazúzalékkal és sárral béleli ki a gallyakból álló fészket. Mivel kedveli a dús aljnövényzetű lomberdőket, valamint az elmúlt évtizedben a parkokban és kertekben is megszaporodott az állománya, így a költési időszakra eső fa- és bokros kivágás veszélyezteti. A Magyar Madártani Egyesület rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy mire érdemes figyelni a terebélyesre nőtt fák gondozásakor (Fák, bokrok kivágása, mederkotrás költési időszakban). Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.
2. Az év rovara: párducfoltos hangyaleső
A rovar teste sárga, lábai hosszúak és vékonyak, a hegyes szárnyai kissé hosszabbak testénél, az elülső szárny szegélyén „párducfolt” található. Ragadozó, fejlődésmenete egy éven át tart, három lárvastádium után bábozódik. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
3. Az év hala: vágótok
A hal orra rövid, tompa, teste megnyúlt, nevét az oldalán és hátán sorakozó nagy, éles vértpikkelyekről kapta. Akár két méter hosszúra is megnőhet. Elsősorban tengerekben élő vándorhal, mely korábban a Fekete-tengerből érkezve a Dunában és mellékfolyóiban talált ívóhelyet, azonban a vízerőművek építése jelentősen akadályozza természetes vonulását. Telepítésből származó példányokkal találkozhatunk hazánkban is, de valószínűleg nincs önfenntartó állománya Magyarországon.
4. Az év hüllője: fürge gyík
A fürge gyík az üde, nedves rétek és hegyi kaszálók lakója, a magasabb hőmérséklet, szárazság veszélyezteti élőhelyét.
Nevével ellentétben nem a fürge gyík a leggyorsabb a gyíkok között. Körülbelül 20-23 cm hosszú, testének felét a farka teszi ki. Feje vaskos, orra tompa, lábai kurták. A hüllő színezete változatos, a hímek zöldesebb, a nőstények barnásabb árnyalatúak, gyakran hosszanti sötét hátsávval és foltos oldalakkal. Mindkét nemnél előfordulhat vörös hátú változat is.
Március végén bújik elő a téli hibernációból, tavasz végén-nyár elején rak tojást. Ízeltlábúakkal táplálkozik, nappali életmódot folytat. Magyarországon általánosan elterjedt, de az üde rétek szárazodása hatására csökken a fürge gyíkok száma
5. Az év gombája: csoportos csiperke
Az év gombája címet a csoportos csiperke nyerte, melynek különlegessége, hogy nem nő magában, mindig több példány jelenik meg szorosan egymás mellett. Júliustól novemberig terem, de annak ellenére, hogy ehető, védett gomba, természetvédelmi értéke egyedenként 5000 Ft.
6. Az év fája: kecskefűz
Ez az egyetlen hazai fűzfaj, amely többletvíz nélkül is megél. Főként a dombvidékeken és a középhegységekben gyakori, míg az Alföldön ritkán fordul elő.
Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Ebben az évben közönségszavazásának győztese a kecskefűz lett. Az Év fája szavazás célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés az erdész és a társszakmákat gyakoló szakemberek, a különböző kapcsolódó tudományterüetek kutatói, művelői, illetve a nagyközönség, a hazai erdőjárók, kirándulók, erdőlátogatók, valamint a magyar oktatásban tanuló diákok számára.
A pásztorok megfigyelték, hogy a kecskék előszeretettel fogyasztják ennek a fűznek a levelét, így kapta a kecskefűz nevet.
Természetvédelmi státusza: Nem fenyegetett. Maga a fa nem védett Magyarországon, ezért pénzben kifejezhető természetvédelmi értéke nincs.
A húsvéti barkát részben ez a faj szolgáltatja, fatermetű egyedei viszont ritkaságszámba mennek, mivel évszázadokon keresztül gyomfának tekintették. Egyetlen fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él, az alföldön kimondottan ritka.