Az év madara  – Böjti réce

Az idei nyertesről, a böjti récéről azt kell tudni, hogy Eurázsiában és Afrikában fordul elő, különösen a mocsaras, sekély vizű területeken. Magyarországra tavasszal a böjti szelekkel érkezik.

A hímek jellegzetesek színük és mintázatuk miatt, ugyanis feketésbarna fejtetővel és fehér szemöldöksávval rendelkeznek, mely a szem mögött folytatódik, egészen a tarkóig.

Hazánkban egészen 2004-ig vadászható volt, de állományának csökkenése miatt 2008-tól védetté vált, jelenleg pedig fokozottan védett besorolásba tartozik. Így a természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Legfontosabb veszélyeztető tényezője, hogy a folyószabályozások és csatornázás miatt jelentősen csökkent a fészkelőhelyük az Alföldön, de a klímaváltozás hatásai is nehezítik a fészekrakásukat. A költéseket sok esetben meghiúsítják a fészkekre vadászó állatok, mint például a róka, borz vagy vaddisznó. A vonulási útvonalakon pedig a vadászat jelent közvetlen veszélyt.

Az év rovara: Sávos szitakötő

A sávos szitakötőknél a hím egyed kék színű, míg a nőstény zöldes árnyalatú, potroha vöröses színű. Magyar neve jelentős kiterjedésű sávra utal a szárnyakon. Kifejezetten európai elterjedésű állatfaj, egészen Mongóliáig megtalálható. Magyarországon általánosan elterjedt faj, elsősorban kis vízfolyások környékén.

A szitakötők rendjébe, azon belül a kis szitakötők vagy egyenlő szárnyú szitakötők alrendjébe, azon belül pedig a színes szárnyú szitakötők családjába tartozik.

Hazánkban kétéves fejlődésű faj, vagyis különböző fejlettségű lárváival találkozhatunk a vizekben egész évben bármikor. A lárváknak hosszú kopoltyúi vannak és nagyon hosszúak a lábai. Jelenleg nem védett és nem veszélyeztetett faj, azonban a kis vizek klímaváltozás során bekövetkező kiszáradása komoly veszélyeztető tényező a szitakötőre nézve. Ugyanilyen probléma az áramlások mesterséges okok miatti csökkenése, a vizek szerves eredetű szennyezése, melyek az oxigénszintet lecsökkentik. A mederkotrások, a kémiai szúnyoggyérítés és az inváziós fajok, mint a vörös mocsárrák elterjedése szintén hasonló problémákat okoznak.

A gyerekek is nagyon szeretik ezt a fajt, mivel a lepkékhez nagyon hasonló mozgása, külalakja van.

Az év lepkéje: Pókhálós lepke

A pókhálós lepke (Araschnia levana), bár nem védett, de mutatós rovar, a tarkalepkék családjába tartozik. Eurázsiai faj, Magyarországon mindenfelé megtalálható.

Mivel három nemzedéke van, ezért kora tavasztól egészen őszig találkozhatunk vele. Főként a párásabb, nedvesebb területeket kedveli – írta meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Érdekessége, hogy a különböző generációk rajzolata és színezete nagyban eltér egymástól, ami szinte egyedülálló a hazai nappali lepkefajoknál. A kora tavasszal megjelenő első generáció színezete vörösesbarna, vörhenyes okkersárga rajzolata széles, szaggatott vagy felaprózódó fekete harántsávokból áll. Ezzel ellentétben a második generáció szárnyai sötétbarnák, finom szaggatott mintázattal, míg a harmadik generáció szárnyai feketék, a barna szín teljesen eltűnik róla. Főleg erdőszéleken, illetve árokpartokon él. A magasságra nem érzékeny; a magashegységekben is megtalálható. Hernyói társasan (tömegesen) élnek tápnövényükön, a nagy csalánon (Urtica dioica). Kimutatták, hogy a 20. század közepe óta elterjedésének északi határa észak felé tolódik: valószínű, hogy ez a globális felmelegedésnek köszönhető.

Az év fája: Korai juhar

A korai juhar a hegy- és dombvidékek üde erdeinek elegyfája, lombfakadás előtti, korai virágzása árulja el jelenlétét. Alföldi területeinken szívesen költözik be az alsó lombszint nélküli természetszerű állományokba. Számos fajtáját alkalmazzák a kertészek.