Sárgarigó

Óvodapedagógusok:  Szegedi Andrea és Könczei Bíborka

Dajka néni: Szabó Lívia

Ilyen a fészkünk

Szeptemberben hazatértünk és a régi fészkünk újításába kezdtünk. Ehhez sokáig kerestük a megfelelő fűszálakat, hiszen egy erős, védelmet és biztonságot nyújtó, kosárszerű fészket szerettünk volna építeni. A fészket Bíborka, Lívia és Andi, a gondos sárgarigó mamák rendezgették, hogy minél otthonosabb legyen.

Boldogok vagyunk, hogy fiókáink a mi szárnyaink alatt növekedhetnek tovább. Új tojás is akadt a fészekben ősz elején. Kíváncsian vártuk, ki bújik elő belőle. Egyszer csak a tojás lassan repedezni kezdett, majd kidugta a kis csőrét és fejét, hogy lássa a körülötte lévő érdekes világot.

Minden fióka más és más a mi fészkünkben, érdekes és különleges, némelyik mosolygós vagy félős, mások csiripelősek vagy halkak, sőt vannak, akik más nyelven énekelnek, mint a többiek. Mi, madármamák nem ijedünk meg ettől, szárnyunk alá veszük őket, szorgosan, kitartóan gondozzuk és etetjük a fiókáinkat. Tanítgatjuk őket mindenre, amit csak egy ilyen kis madárnak meg kell tanulnia. Sokat éneklünk, játszunk, verselünk, mozgunk, mesélünk, sétálunk, kísérletezünk együtt. A fészekben egymás elfogadására törekszünk, ahol hibázni is lehet, és segítő szárnyat nyújtunk a bajbajutottak felé. Sok csodát éltünk már meg itt, és sok nevetést! A sok együtt töltött idő hozzájárult ahhoz, hogy a fészek sokasága megismerje, megszeresse egymást.

Reméljük, hogy még sok hosszú, izgalmas, játékkal és dallal teli, boldog nap áll előttünk! Ebben a fészekben élni jó!!!

Mondókáink:

„Sárgarigó madárka, aranysárga a szárnya.

Szereti a magokat, meg is eszi azokat.

Napkeltétől fütyül, csattog, vidám dala messze száll.

Aranymálinkónak hívják, kiskertünkbe hazajár!”

„1-2-3, macska ül az ágyon, Sárgarigók fekszenek, szép álmokat gyerekek”