“Az óvónők javaslatára úgy döntöttünk, hogy Ábel még egy évet az óvodában tölt, így szeptemberben izgatottan lépett be a vegyes csoportba, ahol az új óvónők és a pedagógiai asszisztens nemcsak tárt karokkal, hanem felkészülten várták őt. A beilleszkedés meglepően gyors és zökkenőmentes volt – néhány hét elteltével már elvitték Ábelt nélkülem egy egész napos kirándulásra.

A felmérések, fejlesztések és a délutáni torna továbbra is az életének részei, ahogy a keddi bent alvás is. Az óvodapedagógusok mindenben segítik, figyelnek rá, és ami a legfontosabb, esélyt adnak neki. Nem a diabétesz szab határt Ábelnek, hanem az óvónők hozzáállása az, ami kinyitja előtte a kapukat. Ennek köszönhető, hogy beválogatták egy tehetséggondozó csoportba is, mert ők nem a nehézséget látják benne, hanem a benne rejlő lehetőségeket.

A legnagyobb ajándék számunkra, hogy a diabétesz nem jelent akadályt semmiben. Az óvónők nemcsak vállalták a felelősséget, hanem magabiztosan és természetesen kezelik is a helyzetet. Ámulattal figyeltem, milyen gyorsan belejöttek a diabétesz menedzselésébe – olyannyira, hogy napközben alig van szükség néhány üzenetváltásra a közös chat felületen.

Ábel is hamar megszokta az új közeget, szívből szereti a pedagógusait, és maximálisan megbízik bennük – ahogy mi is az apukájával. Elmondhatatlanul jó érzés tudni, hogy a kisfiunk ilyen szeretetteljes, támogató közegben töltheti az óvodás éveit. A Pöttyös Tagóvoda minden dolgozójának hálásak vagyunk ezért a csodálatos időszakért!” Bőczi család