Őszi kiállításunk központi témája a szüret volt, melyről Marcsi néni lelkesen mesélt óvodánk nagycsoportjainak. A gyerekek érdeklődve, figyelmesen hallgatták Marcsi nénit, aki a kiállítás végén azt is bemutatta, hogyan kell használni a lopót.

Jön az ősz
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

(Kányádi Sándor)

A szüret kemény munka volt, amiben mindenkinek megvolt a maga szerepe. A lányok, asszonyok dolga volt a szedés. Vödörbe, kosárba, kézi puttonyba szedték szőlőmetsző késsel (kacorral) a szőlőt. Mikor az edényük megtelt, szóltak a legényeknek, s az általuk leszüretelt szőlőt a férfiak gyűjtötték össze puttonyba.

A begyűjtött szőlő a présházhoz került. Préselés előtt összezúzták a szemeket, ezt régen taposva csinálták, később darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés. A szőlő és a présházak között nem ritkán ló vontatta szekerekkel szállították a gyümölcsöt, a kocsik egész nap ingáztak a szőlőskertek és a présházak között.