„Bezzeg a mi időnkben nem volt ennyi papíros gyerek!”, „Csak két nagy pofon kéne neki, és megtanulná, hogy ne pattogjon fel a székről!”, „Csak jól kéne szeretni, és nem ütlegelné a társait!” – Nagyon gyakran hallunk ilyen és ehhez hasonló mondatokat a környezetünkben, és még az is lehet, hogy a saját gyerekünk kapcsán vágja valaki a fejünkhöz valamelyiket. Beszól, beleszól, piszkál, ütöget, dobol az asztalon, borogat, nem figyel, ábrándozik, nyüglődik, makacs, csak a saját dolga érdekli, futkos, szemtelen, öntörvényű, egyszóval idegesítő. Idegesíti a környezetét, a vele élőket, az iskolatársait, a tanárait. Mindeközben pedig nehéz észrevennünk, hogy a makacssága valójában kitartás, a saját dolgaira való fókuszálás az elköteleződés, amikor beleszól, az pedig maga a tudásvágy. Mert a gyerekek nem egyfélék, ezért egyféleképpen közelíteni hozzájuk tévedés.

Cikk folytatása:

https://telex.hu/eletmod/2024/04/21/atipikus-idegesito-sni-fejlesztes-gyarmathy?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR2-3B1-pz9JLhPMYCP-E_IhxK3nojvC3XYP4WDoT8ZE2p9l0eYTrG3dvp4_aem_AUJVTriEtTaO_gI1BTFr_ErYpw0Oa2tyeYpnlA4bctpBKdLSKJSLwYDT0J7qL78fI5S0WVM9CiQ5yTblnP4TfZ2N&mibextid=xfxF2i