Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke sikeresen végezze tanulmányait és sokra vigye, jó élete legyen. De ez az, ami igazán lényeges? A boldog élet csak a tudás és siker függvénye? Vagy valami másé? Müller Péter szívvel-lélekkel fogalmazta meg, szülőként hogyan segíthetünk abban, hogy gyermekünk lelkét az egész életére kiható boldogságra és harmóniára hangolhassuk.
“A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen – mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen.
Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni. És a lelket is. Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.
‘Profi’ szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek ‘ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége’. Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere. Nem ez a fontos. Hanem az, hogy megőrizze a lélekszerűségét. Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.
Tehetségtelen gyerek nincs.
Cikk folytatása: