Iskolába megyek

Hogyan válik iskolaéretté a gyermek? – Kovács Erika írása

Gyermekéből sikeres felnőttet nevelni – ez minden szülő álma. Ehhez igyekszik a megfelelő foglalkoztatást biztosítani. De valóban az a gyermek érdeke, hogy a maximumot nyújtsa? Érdemes siettetni a kicsi fejlődését? Kire hallgassunk, milyen szempontokat kövessünk az iskolaérettség megállapításakor?

Az óvodai nevelés országos alapprogramja szerint a gyermek sikeres iskolakezdéséhez az alábbi feltételek megléte szükséges.

 

A testileg egészségesen fejlődő gyermek jegyei hatéves kora körül:

  • eljut az első alakváltozáshoz
  • testarányai megváltoznak
  • fogváltása megkezdődik
  • teste arányosan fejlett, teherbíró
  • mozgása rendezettebb és harmonikusabb
  • mozgáskoordinációja és a finommotorikája erőteljesen fejlődik
  • mozgását, viselkedését, testi szükségleteinek kielégítését akaratlagosan irányítani képes

 

A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek jegyei az óvodáskor végére:

  • Nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre.
  • A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek.
  • Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciálásának, a térbeli tájékozottságnak és mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.)
  • Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés. Megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés.
  • Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, megosztása és átvitele könnyebb lesz.
  • A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.
  • Érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára átélhető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek). Továbbá végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét.
  • Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Gyakorolja a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak nála azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek.

 

Az óvodáskor végére a gyermek szociálisan is éretté válik az iskolára.
Az egészségesen fejlődő gyermek jegyei:

  • Készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására.
  • Kapcsolatteremtésre képes felnőttel és gyermektársaival egyaránt, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi. Fokozatosan megtanul együttműködni másokkal.
  • Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; képes késleltetni szükségletei kielégítését.
  • Feladattudata kialakulóban van, s ez annak megértésében, tartásban és egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg.
  • Kitartásának, munkatempójának, önállóságának és önfegyelmének alakulása biztosítja tevékenységei elvégzését.

Az iskolaérettség lényege nem az, hogy mekkora ismeretanyaggal rendelkezik a beiskolázásra váró gyermek, hanem az, hogy mennyire kész az ismeretek aktív befogadására, vagyis mennyire terhelhető és mennyire motivált.

 

Az óvodai nevelés azon pszichikus képességeket fejleszti, amelyek a spontán érésre alapozva alkalmassá teszik a gyermeket arra, hogy az iskolában megtanuljon írni, olvasni és számolni.

_____________________________________________________________________________

 

Játékos otthoni feladatok az iskolai írás előkészítésére

 

Az iskolakezdés előtti óvodai tanévben sok esetben tapasztalható finom- és grafomotoros éretlenség az óvodás gyerekek körében, melynek számos oka lehet.

Az eltérő érési folyamatnak, a kéz csontosodásának természetes fejletlenségének, a még gyenge kézizomzatnak is eredménye.

5-8 éves korban zajlik a kézizmok, kézközép-csontok erősödése, valamint a finommozgás koordinációjáért felelős agyi struktúrák kiépülése is, ezért ebben az időszakban lehet a leglátványosabb eredményeket elérni a finommozgások fejlesztése terén.

Nagyon nagy szükség van a gyermekek finom- és grafomotoros képességének fejlesztésére, mert amennyiben nem megfelelő a kezek, ujjak ügyessége, nagyban lelassulhat és megnehezedhet az első iskolai évben az írás, tanulás gördülékeny folyamata.

Sokan nem is gondolnák, hogy mennyire egyszerű feladatokkal, játékokkal segíthetünk a gyerekeknek, mely játékokkal otthon is boldog közös pillanatokat, élményeket szerezhetünk a gyerekeknek, családnak egyaránt.

Ilyenek például a gyurma (vagy tészta) használata. Szuper lehetőség bármilyen forma (gyümölcs, ember, állat) megformálására.

Azoknak a gyerekeknek, akiknek nagyon nehezen megy a feladat, egyszerű gömb formába fogpiszkáló vagy hurkapálcika (nagyságtól függően) darabok szúrásával kedves kis sündisznók készíthetők.

Ez a feladat fejleszti a gyermek finommozgását, kreativitását, remek grafomotoros mozgás előkészítő, ahogyan a következő játékok is: termések szétválogatása (bab, borsó, lencse).

Ha ez ujjaikkal már jól megy, lehet csipesszel is.

Gyöngyfűzés vagy száraztészta felfűzése madzagra, damilra.

Papír vagy papírzsebkendő tépkedése, majd ujjakkal, vagy csipesszel történő felszedegetése (lehet lábujjakkal is).
Színes papírok kis darabokra tépkedése, és abból mozaik készítése, fehér lapra ragasztva a tépett színes papírdarabokat. Papírlapok hajtogatása.

Fiúk kedvence a Lego és más építős játékok, puzzle játékok.

Továbbá: ujjfestés papírra, festés, színezés, ábra átmásolása zsírpapírra, majd színezése, olló használata (a legegyszerűbb bevágásoktól kezdve: pl.: fű készítése rajz alá), ujjak mozgatása mondókára, dalra.

Remek lehetőséget nyújt a játszótéri mászóka vagy kötél használata a kéz izomzatának erősítésére, homokvár építése, kavicsok gyűjtése, azokkal forma alakítás vagy célba dobás.

Olyan hétköznapi dolgok is fejlesztik a kéz, ujjak mozgását mint: az evőeszközök helyes használata, vagy öltözködés során a ruhák begombolása, a cipő befűzése, bekötése.

A ceruzafogás elsajátítása elengedhetetlen, ezért a színezés, rajzolás mindig fontos feladat.

Nagycsoportos korú gyerekek már szívesen használják a koruknak megfelelő feladatlapokat, játékos, gondolkodtató feladatmegoldó füzeteket.

 

Váradi Georgina

fejlesztőpedagógus

_____________________________________________________________________________

Könyvajánló:

  • Alfie Kohn: Szülők feltétel nélkül
  • Szűcs Marianna: Esély vagy sorscsapás?
  • Dr. Ranschburg Jenő: Az Én és a Másik
  • Michelle Kennedy: 99 jó tanács szülőknek és nagyszülőknek
  • Cathy A. Malchiodi: A gyermekrajzok megértése
  • Claude Kennas, Marie Garagnoux: Meseszótár

_____________________________________________________________________________